Ezen a konferencián is, mint az eddig látott sok százon, nyüzsögtek az emberek. Kerestek valakit. Mindenki talált valakit. Bámészkodtam, beszélgettem, aludtam rá egyet, és összeállt egy kép. Itt vannak a (DIY) csináld magad világ bátor emberei.

„Egy mocsarat akartam átugratni. Első pillanatra nem is tűnt túl szélesnek. Sajnos, valójában sokkal szélesebb volt, ezért a mocsár közepe táján a levegőben visszafordítottam a lovamat, így tértem vissza oda, ahonnét elindultam. Másodszor már nagyobb lendülettel ugrattam, de sajnos, ez az ugrás sem sikerült, a túlsó part közelében nyakig elmerültem a mocsárban. Bizony, az lett volna az utolsó órám, ha hirtelen ötlettel nem bízom magam a karom erejére. Gyorsan és nagy erővel megragadtam a varkocsomat, ugyanakkor térdem közé szorítottam a lovamat, könyörtelen keménységgel szépen kirántottam magam paripástul a feneketlen sárból. „ (Münchauzen vidám kalandjai)

A kölyök megtanulták a münchauzen effektust, avagy a „bootstrap” modellt, A kölyök megtanulták, hogy nincs kitől mit tanulni. A nagyitól megtanulhatatlan volt C-64, vagy az iPhon kezelése, az informatika tanártól megtanulhatatlan volt Google kereső működés, Philip Kotler könyvéből megtanulhatatlan volt a marketing működése, Daniel Kahneman könyvéből a megtanulhatatlan volt a döntés-tan.

Az „öregrókák” közül már kevesen vannak talpon. Mérő Laci, Sas István és én néha bekiabálunk némi „filozófiát”, de azt nagyon meg kell „humorizálni”. Ez a kortárs konferencia. Jó, hogy van ilyen. Jó, hogy unokáink korosztálya csak azt fogadja el, amit tanítás nélkül működtetni tud. Nincs mitől félni, a Yuccies másként kreatív!