Negyvenedszer pakolok! Könyvekből mindig vannak olyanok amelyek nem kellenek, hiszen kiolvastam őket, és olyanok amelyek nem kellenek, hiszen ha „olvashatók” lettek volna akkor kiolvasom őket. A kilencedik pakolásnak két bőröndbe
„Én csak egy méltóságot ismerek: ha valaki megérdemli az ember nevet.” (Gárdonyi Géza)
Egyetlen dolog változott a negyven évvel ezelőtti állapothoz képest: A felhasználó. Egy bazi-nagy kampány után mindenkinek elérhetővé vált valamilyen „játék”, amely mögött valami van a MI-ból.
Adatokból akkor lehetne képet kihozni, ha az adatgyűjtés képekkel indul el. Amíg az nem történik meg, amig csak belapátolják az adatokat, addig nem fog menni, a művészmunka – képalkotás.
Ide ömlesztem egy szakma (előképzetség nem kell a tanulásához) kimeneti kompetenciáinak tíz százalékát. (csak úgy zárójelben megjegyzem a helyesírásellenőrzőm ki akarta javítani a kompetencia szót, de a javaslattal csak rontott
Szeptemberben első előadásomon majd a bizalomról és bizalmatlanságról prédikálok. Akkor is arról prédikálnék, ha az utóbbi napokban nem domborodott volna ki néhányszor a túlszabályozás undorító valósága. Muszáj látni ezt a
Sok baja van az embernek amikor megöregszik. Minden más. A napokban ismét beleugrottam a TED előadások újragondolásába. Temérdek ismert előadásba belekukkantottam. Egy újat sem néztem végig. Különösen kiakadtam egy gyermek
A „programozásra orientált világban” könnyű az mondani, hogy az öt kisebb a hétnél – ott senkit sem érdekel, hogy mi az öt.
Gergő és Áron pipázgatnak. – Kendnek van másik gatyája – kérdezi Gergő. – Van – válaszolja negyedóra múlva Áron. – Akkó’ ez hagy égjen! – válaszolja negyed óra múlva Gergő.