A kis herceg körülnézett, hová ülhetne le, de a bolygót mindenestül beborította a pompás hermelin palást. Állva maradt hát, és mert fáradt volt, ásított egyet.
– Az etikett megtiltja, hogy a király jelenlétében ásítsanak – mondta az uralkodó. – Megtiltom.
– Nem bírom megállni ásítás nélkül – felelte a kis herceg zavartan. – Nagy utat tettem meg, és nem aludtam…
– Akkor megparancsolom, hogy ásíts – mondta a király. – Hosszú esztendők óta senkit sem láttam ásítani. Az ilyesmi ritka szórakozás nekem. Tessék, ásíts még egyet! Parancsolom.
– Csakhogy ettől lámpalázas lettem. Nem megy… – felelte a kis herceg, és elpirult.
– Hm… hm… – tűnődött a király. – Hát akkor… megparancsolom, hogy hol ásíts, hol meg…
Dünnyögött valamit, szemlátomást feszengve.
Mert a király föltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy tiszteljék a királyi tekintélyét. Semmiféle engedetlenséget nem tűrt: abszolút uralkodó volt. De mivel ugyanakkor jóságos is volt, értelmes parancsokat osztogatott.
Valahogy így működött mindig az, aki sokáig akart parancsolni: játszadozott a jogokkal (szabályokkal és szankciókkal). Nekem úgy tanították a jogokban, hogy a szabályokat szankcióval kell ellátni. Ha így van még mindig akkor, azok a szabályok nem szabályok amelyekhez nem jár szankció.
Száz évvel ezelőtt a személyautók megengedett sebesége óránkénti tíz-húsz kilométer volt. Annak aki meghágta a szabályt járt szankció. Sokkal később, a múlt század közepetáján ültem először autóban. Topolinoval utaztam a szomszéd kisvárosig és vissza. Az biztos, hogy gyorsabban haladtunk, mint félévszázaddal azelőtt volt megengedve. Úgy saccolom, hogy elértük a negyven, de lehet, hogy az ötven kilométer óránkénti sebeséget. Száz évvel ezelőtt őrültnek tekintették volna azt, aki kéri a törvényhozástól, hogy a megengedett sebeség százharminc kilométer legyen. Változott az autók képessége és a sofőrök ügyessége, és kicsikarták a szabályok és szankciók változásait is.
Más is változott a világba a szabályok meg maradtak, maradnak.
Meg lehet-e egy disszertációt írni egy nap, egy hét, vagy egy hónap alatt? Lehet-e tizenkét évig írni egy disszertációt? Szabad-e, hogy valakinek ne tetszen egy disszertáció? Attól függ, hogy ki, mikor és miként hajigál(hat)ja a szabályokat és a velejáró szankciókat.
Útmenti kőoszlop ott ahol nincs út? Tehetünk-e mérföldköveket egy szerelmi kapcsolat útjára, vagy egy alkotás megszületésére?
