Sosem értettem, hogy egyetemi oktatónak mire jó az „office”. Akármilyen szűkös lakást béreltem mindig volt egy íróasztal. Az „asztal” amin megírtam, amit megírtam, mindig valamelyik Grand Hotleban, vagy az egyetem pincéjében, padlásán vagy utcasarkán a „kávézóban” volt. Nagyon sokezer óra tanítás előtt a „home” a Grand Hotel szobája volt. 

Most egyik sincs. Van egy asztal. Előttem, melletem könyvek. Csak a miliő hiányzik az alkotáshoz. 

Most látom, hogy nincs is pálinkáspoharam. Sosem kellett pohár, hiszen volt a kávéházaknak.

Holnap megpróbálom másként. Felveszem valamelyik ingemet és berakom a mandzsettagombokat. Felveszem valamelyik bőrtalpú cipőt is. Talán… Talán szebben össze tudom majd pakolni a tananyagokat. Az új se nem home-ban sem az office-ban nem fog megszületni. Lesznek még Grand Hotelek!

Sosem gondoltam, hogy ennyire a tradíció áldozata vagyok.