Néztem egy drámát, ami nem dráma. Senki sem játszott protagonista szerepet. Se az író sem a rendező nem tudtak megszülni egy karaktert, aki szerethető. Félek az ilyen „művészektől”! Akik megfélemlítenek attól csak félni tudok.

„Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (JÁNOS 13:34, 35). Magától érthető, hogy minden vallás alapja a törődés embertársainkkal. A törődés embertársainkkal (amor proximi) feltétlen. De az is lehet, hogy van egy feltétele: ne félemlits meg. A műhelyben a mester, az inas, az udvari bolond, a fenegyerek és a segéd is odafigyel egymásra. Ha bárki bárkit bármikor bármivel megfélemlít akkor szerethetetlené válik.

Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek  (Pál apostol első levele a korintusiakhoz)