Reggel, délben, és este, egy XI. kerületi pályán „mászkálok” öregesen. Reggel senki. Délben kisiskolások. Este azok akik megpróbálnak fogyasztani. Nos, ez a második csoport az újdonság. Nevelik a testüket távol a tarnártól. Rosszul, de kitartóan futnak. Látszik rajtuk, hogy a tanárközeli órán nem figyeltek, hiszen a tanár bizonyosan nem tartotta vissza a futás ügyességének szabályait.

Rosszakaróim (tudták, hogy az ilyen megugrasztja a vérnyomásomat) elmondták, hogy ezen a tanártól távoli órán nem csak a testet nevelik, hanem a tények keresését is. Kapnak a diákok kérdéseket is. Az egyik kérdésre nem tutam a választ és megnéztem ott ahol a kisdiákok is nézik. Megokosodtam! Hamis a hiedelem,  miszerint Pierre de Coubertin mondta: „Nem a győzelem hanem a részvétel a fontos” Nem mindegy, hogy ki mondta? Eltettem, sok más fölösleges dolog közé a hosszútávú memóriámba.

Akkor mondok én is valamit: NEM AZ A FONTOS, HOGY A BÁRÓ BEKERÜLT-E AZ EMLÉKEIMBE, HANEM AZ, HOGY NEHOGY ELVEGYE A HELYET VALAMI LÉNYEGESTŐL. És mondok még valamit: sportolni jó!