Elkezdtem a bekiabálás művészetének (coaching) tanítását a Testnevelési Egyetemen. Az első kilencven percből néhány percet arra szántam, hogy megmutassam mi az, ami nem fér bele a huszonnégy óra tanításba. Valahol a második negyvenöt perc kezdetén kaptam két kérdést a diákoktól abból, ami nem fér bele a huszonnégy óra tanításba. Válaszoltam a kérdésekre öt-öt percben. Nem, lepet meg, hogy mi érdekli a fiatalokat. Hiszem, hogy sokakat meglepet volna. Az etika legmélyebb filozófia kérdései izgatták őket. Minden híreszteléssel ellentétben, ezek a fiatalok nem elégülnek ki a sekély tudással.

Visszahoztam hosszútávú-memóriámból néhány Umberto Eco, és Robert Pirsig gondolatot. Kár hogy a régi görög filozófiából nem készültem. Igenis a fiatalokat érdekli a mély tudás.

Sejtik a diákok, hogy tévhitek azok amiket a Homo-Economicus”-ról és a „Homo-Calculus”-ról tanítanak. Talán be kellen nekik csempészni  „A jó és a rossz közgazdaságtana – A Gilgames-eposztól a Wall Streetig„ című könyvet. Nem sok esélyt látok rá. A kilencvenes évek elején megérkeztek a „used book” címkével ellátott könyvek, és így ingyen mindenki olvashatott az akkor már avítt tanításokról. Mondogattam is, a régi bölcsességet: ingyen sajt csak az egérfogóban van. Nem mondhatjuk, hogy Sedláček sok nyelvre lefordított könyvének gyenge a piacolása. Sőt! De még így sincs befogadási hajlandóság az angol nyelvterületen. Beszéltem Amerikában és az Egyesült Királyságban közgazdaságtant tanító kollégákkal, és kiderült, hogy nem is hallottak róla. Csúszós pálya ez a „Bezzeg Amerikában!”.