Abban az évben amikor apám született, indultak a burleszk filmekkel, és már tíz évre rá Oscart kapott a „Kövér és a Sovány”. Ma eladhatatlan ez a humor. Talán itt most eladható lehetne a sovány és a kövér. De lehetnénk eredetik és azt is mondhatnánk a két sovány. Két kövér ne legyen! Valami eredeti celeb műsor kellene. Talán mégis a két kövér robot-celeb legyen, hiszen olcsóbb a celeb-csinálónak ez elhízott celeb-jelölteket felhizlalni, mint a soványakat lefogyasztani.

Ha nem tudok kiflit sütni, akkor veszek a péktől, aki tud. Valamikor így működött a tanítás is. Valaki meg akarta érteni a döntéshozó okoskodását, akkor adott nekem pénzt és én egy zsúfolásig telt teremben átadtam a tudást, ugyanúgy, mint nekem a pék a kiflit. Ma másként van. Úgy raknánk az asztalokat ahogy tizenéve a pekingi operában, és egy évre rá az AoM konferencián Anehaimban, láttam. Úgy, mint ahogy a kocsmában vannak. Kerek asztalok vannak, amelyeket elfoglal egy-egy robot-asztaltársaság. Nem úgy van az, mint régen, hogy van színpad, és a passzív tudatlan figyelő meg csak ül és bámulja a profikat. Az egyik kövér robot-celeb mesélhetne valamit a jövőről amikor a robotok csinálnák a robotokról teljesítményértékelését. A kerekasztaltársaság meg aktívan [email protected]á a dumáját. A másik kövér meg bekiabálhatná a begyakorolt spontán kérdést: lesz-e a jövőben szexuális zaklatás a munkahelyen, amikor majd a robotok unatkoznak. A robotok keresnék a választ kis kerekasztal csoportokban. A közönség kimunkálná az elképzelését a robotok szexuális zaklathatóságának a ki-be programozásáról. A két kövér addig aktívan [email protected]á az aktív fizető robotközönséget aki része lenne a műsornak. Csak nehogy az egyik kövér Robot-celeb unalmában zaklassa a másik kövér Robot-celebet.