„Az emberek sokkal inkább ostobák, mint gonoszak”. (Gorkij)

Gyakran emlékszem vissza erre a mondásra, amikor látom a vergődést a felelőségelhárítással. – Ott, ahol tizenkét bíráló felelős, ott senki sem felelős, és szó sem lehet a doktorandusz önálló és eredeti dolgozatáról – mondtam 1993-ban Lakitelken.

Többtucatnyi disszertációba a diák és én négyezer órányi munkát tettünk bele. A négyezer órányi munkáinkat olyanok bírálták, akik néhány órát tettek bele. A négy cikket nyolc ember bírálta. A disszertációt, aminek 80%-a már nyolc emberen átpréselt szöveg (nem szabad rajta változtatni) az első fordulóban két ember bírálja, és a második fordulóban még kettő. Ez összesen tizenké dühös ember, aki ott és akkor, amikor kifogásokat talált, olyan mentális állapotban volt amilyenben volt. A mentális állapotánál sokkal kényesebb a háttértudásuk.

„teljesen mindegy, hogy miként csináljuk nincs szabály” – hangzik e a tizenkét dühös ember című filmben

A problématerületen és annak megoldásán a doktorandusz és én négy évet spekuláltunk és tanultunk. Elfogadtuk néhány meglévő fogalom definícióját. Bevezettünk négy új fogalmat, amelyeknek megadtuk a definícióját és taxonómiáját. A végén megmutattuk az új és régi fogalmak közötti logikai szabályokat. De ezt nem hiszik el.

„ha nem hisz a fiúnak, akkor miért hisz az asszonynak” – hangzik e a tizenkét dühös ember című filmben

Megjegyzem a fogalmakra, taxonómiájukra és a modellre (lényeges dolgokra) sosem kaptunk kifogást. Mégis elhitték „az asszonynak”, az amit mondott.

Siránkozásomnak van egy fonákja! Sokszor én is voltam 1/12 dühös és szalonképtelen ember. Talán Gorkij azt mondaná ostoba.