–A te ismerőseidnek, könnyű otthon tanítani a gyermekeit. – mondja egy hölgy a minap. – Az nem úgy van. – Dehogynem biztos az ismerőseid is olyan okosak. – Valóban legtöbb ismerősöm sokat járt iskolába, hogy mennyire okos, vagy mennyire kiművelt emberfő az nem annak a következménye, hogy mennyit járt iskolába. – Nyugodjatok bele, hogy az én ismerőseim sem tudnak többet segíteni gyermekeiknek mint a Te ismerőseid. Van bőven ismerősöm, aki több évtizedig koptatta az iskolapadot, és mégsem jeleskedik a hatodikos történelemből.

Egy nagyon régen írt bejegyzésemben már írtam Karinthy bűkfaszámításáról.

Néhány hete azon töprengek, hogy kik azok, akik otthon és kik azok, akik az iskolában akarják magukbaengedni az új tudást.  Percenként kapok egy sürgönyt a diákoktól, hogy ők mégis otthon. Semmi baj, nem fogytak el azok, akik hisznek abban, hogy jobb tudományfilozófust tudok előállítani bármely rokonánál, házibarátjánál vagy szomszédjánál. Addig lesz iskola amig a diákok hisznek abban, hogy van jobb tanár az iskolában, mint otthon.