„Az én jachtomra vár a tenger,/Ezer sátor vár énreám,/Idegen nap, idegen balzsam,/Idegen mámor, új leány,/Mind énreám vár, énreám.”(Ady Endre).

Amikor felhívnak a közvélemény kutatók általában válaszolok a tanulságos kérdésekre. Tegnap a második kérdés: hány éves? Válaszom: hetven. Köszönöm ezekből van elég. Kérem alássan. Értem én a korfát és a korcsoportok átlagát – ötven évvel ezelőtt instrukciót adtam azoknak akik nem értették. Ők később alkalmazták én nem. A korfa nyomán lehet különböző terméket/szolgáltatást csinálni, de azt is tudom, hogy ebből a termékből, amelyre a véleményem nem kérték, lehetetlen korfüggő termékeket csinálni.

A bankrabló, a könyvelés szabályainak kiskapuját vagy a tűzfalon a rést megtaláló, vagy barack rabló a szomszéd kertjéből más de mégsem más. Tolvaj ez is és az is. Megbocsájthatatlan minden lopás. Van olyan is, hogy valaki nem a sajátját használja és mégsem lopás. Sosem tiltottam, hogy tudásomat és annak termékeit bárki bármikor bármire használja. Ha tudtam volna azt, amit mások tudtak, akkor a más tollával ékeskedők nem csinálhattak volna belőle pénzt. Lényegtelen, hogy fiatalok vagy öregek. A jelenség megértése a lényeg.

Lehet bemenni vagy nem bemenni a városban és lehet ott lakni a városban és lehet ott élni. Napjaim kisebb részén nézem az albérletekkel kereskedőket, a nap nagyobb részén próbálom megérteni azt amit a nap kisebb részén láttam. Nem várhatunk az adatok megtalálására arról, hogy melyik korosztály nem jár be, bejár, lakik vagy él a városban. Nézem miként laknak a vének, a „futottamég”-ek, és a fiatalok. Úgy tűnik, hogy nincsenek berendezkedve a városi életre, inkább a „városbanlakásért” vannak ott. Lényegtelen, hogy fiatalok vagy öregek. Senki sem tudja hogy az az adat amelyről azt hitték hogy lényeges tényleg lényeges-e.

Te átlag-öreg vagy átlag-fiatal tolvaj és/vagy más tollával ékeskedő és/vagy lakó, terád nem vár se balzsam sem leány se a sátorban sem a városban.