Könnyebb-e a számokról dönteni, mint a képekről? Megválaszolhatatlan. Akik azt hiszik, hogy könnyebb a számok nyomán dönteni azok túlbecsülik a világ működésének megmagyarázhatóságát, és alábecsülik, de gyakrabban nem is értik, a véletlent és a szerencsét. A „programozásra orientált világkép” hívőinek könnyű az mondani, hogy az öt kisebb a hétnél  – ott senkit sem érdekel, hogy mi az öt. Egy másik világkép nyomán meg az a könnyű, hogy Degas vagy Monet képe tetszik-e inkább itt és most. A „programozásra orientált világkép” rabjainak, a képeknél csak a szövegekről való döntés a kínosabb. Döntsd el, hogy egy „tudás” igaz vagy hamis! De nem ez a lényeg, hanem az, hogy itt és most valaki számára kontextusba foglalható vagy sem a „programozhatatlan tudás”. A „tudni” meg pláne nem igaz vagy hamis. A múlt adatai lehetnek igazak, de a döntés utáni jövő se nem igazság se nem hazugság.

A képekről és narratívákról való döntés talán néhány embernek valahogy működik is, de annak magyarázata – elfogadtatása – a pokolian nehéz. Melyik és mennyivel jobb csehovi mondás?

(1) „Ó, hol van az én múltam, mikor még fiatal voltam, vidám és tehetséges? Mikor nemesen gondolkoztam és álmodoztam, a jelent, a jövendőt a remény világította meg. Miért van az, hogy alig kezdünk el élni, máris unalmasak, szürkék, érdektelenek, lusták, közömbösek, haszontalanok, szerencsétlenek leszünk?”

(2) „A jelen undorító, de azért, hogyha a jövőre gondolok, akkor minden megszépül! Olyan könnyű lesz, olyan tágas; és a távolban fény lángol fel, látom a szabadságot, látom, ahogy én és gyermekeim megszabadulunk az ürességtől, a kvasztól, a libától és káposztától, az ebéd utáni alvástól, az aljas naplopástól.”

Melyik a jobb bejegyzésem, a Jelentés az elvonókúráról vagy a Hozd el a hugidat?  A lényegig még nem is jutottunk el: mennyivel, vagy mennyiszer adnál több pénzt az egyikért, mint a másikért. És a csúcs: miként tudod megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Megérteni, hogy a tudomány eredményei mások mint a viselkedésvizsgálaté.

A tudomány eredményének harmadik szintje a jelenség magyarázata a kétértékű logika nyomán. Ebből származik a negyedik szint, a jelenség megértése (mikor érvényes a szabály). Legritkábban jutnak el odáig, hogy megtudják mikor nem érvényes a szabály  avagy az elméletig.

A döntéshozó viselkedésének megfigyelésénél a jelenséget lehetetlen megmagyarázni a kétértékű logika nyomán igaz-hamis kijelentésekkel. A döntések megértése megtörténhet, és meg is történik anélkül, hogy kielégítené a tudomány rigorózus követelményeit. Itt sosem lehet eljutni az elméletig!!! A döntéshozó gondolkodási mintái a jövőről „nem fedezhetők fel szabad szemmel az agy felszínének körülírt területeiként – nem olyanok, mint a tarja és a karaj a hentesnél ábrázolt sertésen. Egy mentális modul valószínűleg inkább egy szövevényes autótérképhez hasonlít, amely keresztül-kasul átszövi az agy hegyeit és völgyeit. De az is lehet, hogy rostokkal összekapcsolódó, elkülönülő részekre oszlik, amelyek egy egységként működnek.” (Pinker)

A kiműveletlen, nyers ember gondolkodása gyakran józan és logikus. A kiművelt ugyanúgy józan és logikus, de ott gazdagabb a jókor jól használt szókincs. A leírhatatlan rejtélyek leírásához– merre visznek mai döntéseink – kifinomult a jókor jól használt szókincs kell mindkét oldalon. Tudásunk nem csak adatokból rakódik össze. Igenis bevállalható, hogy valamelyik festmény, dallam vagy szöveg itt és most ide jobban illik. „A nyelv a tudás kicserélésének eszköze. A nyelv megsokszorozza a tudás hasznát, amely nemcsak alkalmazható, de el is cserélhető más erőforrásokért, és csökkenti a tudás költségét, minthogy mások nehezen megszerzett bölcsessége, zseniális ötletei elsajátíthatók anélkül, hogy kutatásba és kísérletezésbe kellene fognunk.” (Pinker). Ismét ott kötünk ki, hogy miként lehetne transzparensé tenni a döntések gondolkodási mintáit.