„Az ősi társadalmakban nincs igazi művészet, hiszen mindenki műveli”- mondja Marshall McLuhan. Amit mindenki csinál abban nincs kiválóság. Már majdnem leírtam, hogy nincs evés művészete, és hirtelen beugrott a Szindbád.
Zártkapus focimeccs? Inkább az ellenfél őrült drukkerei (antagonisták) előtt játszanék. Előadás négy hívőnek egy négyszáz fős amfiteátrumban? Nos, itt jön ki a lényeg: mennyi antagonista kell egy protagonistának, vagy mennyi protagonista kell egy antagonistának. Ideális az egy-egy, de ez sosincs így. A színházban is az antagonista és a protagonista is talál drukkereket.
A mesterséges intelligencia kérdéseire ne várjuk a választ azoktól, akik ebből élnek meg. Ők valaminek a protagonistái. Ha te (antagonista) megkérdőjelezed a napi és lehet, hogy a holnapi betevő falatját a MI protagonistának, akkor elkerülhetetlen a konfliktus. Ha Te is protagonistává válasz, akkor mindenki ugyanazt a nótát fújja és nincs valódi kiemelkedő művész(et).
„Az utca emberének – aki autónkat javítja vagy életbiztosítást árul – a világnézete, az életről és világról alkotott képe mind Newton, Locke, Darwin, Smith, Ricardo, Freud és Watson terméke, noha fogadni mernék, hogy a középiskola vagy akár az egyetem végzőse nem is hallott róluk. Ők a történelem nagy szemüvegkészítői: ők azok, akik a lencséket csiszolják, szürkére vagy rózsaszínre, korrigálóan vagy torzítóan, amelyeken keresztül majd az emberek a világot és magukat megtekintik – ha nem is észlelik azokat, akik ezeket a szemüvegeket metaforikus vagy metafizikus orrukra tették.” (Bertalanffy) A MI már lassan eltűnnek a Newtonjai, Darwinjai, és más kiemelkedő protagonistái. Előbb utóbb eltűnik a közönség is, aki vágyik a protagonista és antagonista konfliktusából származó kiútra.
Miként viselkedik a környezet. Szerencse vagy másnak a jóindulata, nem mindegy, hiszen egyik befolyásolhatatlan a másik manipulálható. Az önbizalomdús antagonista kizárja a szerencse elképzelhetőségét. Ő abban hisz, hogy manipulálhatja a protagonistát. A gond az, hogy, ha mindenki protagonista (ugyanazt a nótát fújja), akkor nincs kit manipulálni. Tovább okoskodhatnék, de aki eddig megértette annak ennyi is elég. Aki nem értette, annak ez is sok volt.
P.S.:
Áronbácsi mondja a korcsmában: – Hát, már nem sokáig iszogatok köztetek, hamarosan elvisz a vérbaj. – De édesapám, kendnek nem is vérbaja van, hanem rákja! – Persze, de így legalább senki sem fogja akarni anyádat.
