Régi szabály: minél nagyobb a szálloda annál jobb. Tágasabbak a szobák, a folyosó és az étterem is. Eddig úgy volt, hogy a személyzet is iskolázott. Nos, mostanában egy kicsit változott az iskolázott személyzet. Hiányzik belőle az alázat és a szenvedély. Mintha jobb híján lett volna belőle szállodás. Reggel hét órakor ketten bóklászunk a sötét étteremben. Odajön egy egyenruhás és elmondja spanyolul és utána angolul is, hogy a reggeli hétkor kezdődik. A korombéli vendég és én is undorral nézünk rá. Semmit sem ért. Ránéz a telefonjára és miután látja, hogy elmúlt hét óra felkapcsolja a világítást. Mégis jobb, mint a kis szálloda amatőrje, hiszen az ki is dobott volna az étteremből.

A konferenciák java része a végén „JÓLFÉSÜLT KOPASZ EMBER” lesz, de azért ilyenre vágyni,talán mégsem illik. Érted? Lehet, hogy kopasz és lankadt lesz, és eltűrjük, de legalább az álmainkban, vágyainkban legyünk kicsit igényesebbek. Az első nekifutásban igenis legyen benne a vágy.

„ORONTE: Azért érdekelne a te írói vénád, hogy dolgoznád fel ugyanezt a témát! ALCESTE: Lehet, hogy én is éppilyen silányt írnék, csak én nem mutogatnám másnak.” (Mizantrop)

A nagy konferencia is mindig valamivel jobb mint a kicsi, még ha hiányzik is sikakból az alázat és a szenvedély.