Az utóbbi majd három évtizedben több mint egy tucatszor megnéztem, (néhányszor diákjaimmal is) A holt költők társasága című filmet. Tegnapelőtt újra megnéztem. A nagy kérdést azóta kerülgettem, mint macska a forró kását. A mesékben legritkábban drukkolunk a gonosz mostohának, vagy Döbröginek. Aki nézett vagy olvasott meséket az megtanulhatta, hogy van abszolút jó és abszolút rossz. Dosztojevszkij Ana Kareninája, vagy Csehov Olgája, már nem ilyen abszolút jó vagy abszolút rossz karakterek.

Keatinget kirúgták az iskolából hetven évvel ezelőtt (amikor a film játszódik) Keatinget kirúgták az iskolából harminc évvel ezelőtt (amikor a filmet forgatták), és Keatinget kirúgnák jövő héten is az iskolából.

Az iskola az iskola! Ott azt kell tanulni, ami nélkül nem lehet majd később tanulni. 

Csak úgy ülni és beszélgetni címmel írtam egyszer egy nem túl nagy sikerű publicisztikát az ITBusiness-nek. Akkor se, néhány előadásom során se. és most sem kényszerítem magamat arra, hogy megtaláljam a kauzalitást a felvilágosodás és a feltaláló-miliő (kávéházak) között. „Anglia legelső kávéháza 1650-ben nyílt meg. Nem véletlen tehát, hogy éppen akkora esik a nagy újítások időszaka, amikor Anglia áttér a teára és a kávéra… Nagyon gazdag a szókészletünk az ihlet pillanatának leírására. Van az éleslátás szikrája, a felvillanása, vannak nagy felismerések, vannak a „heuréka” pillanatok, vannak a megvilágosodás pillanatai, igaz? Mindezek a fogalmak, mint afféle retorikailag felcicomázott dolgok osztoznak abban a feltevésben, hogy az ötlet valami egyedülálló dolog, ami többnyire valami csodálatos, ihletett pillanatban születik meg. A fontos, áttörő ötletek nem a labor magányában, a mikroszkóp előtt születtek.  egy csomó fontos ötletnek nagyon hosszú a lappangási ideje. Ez lassan érkező sejtés (slow hunch).” – mondta Steven Johnson a TED Global-on 2010-ben.

PS

Én is végig kínlódtam a hetvenes és nyolcvanas éveket a kvantitatív döntéstámogató módszerekkel, hogy a végén kitaláljam a Doctus-t.