Nemsokára vizsga lesz egy másik egyetemen is. Jött is a levél. Hogyan készüljünk a vizsgára? – kérdezi a két évtizedet iskolapadban töltő diák. Olvasni, olvasni, olvasni – ment vissza a válaszom. Félek, hogy jön a következő kérdés: Mit kell olvasni. Készülni nem kell a válasszal, hiszen negyvenkét éve mindig ugyanaz: „Nekem mindegy, a kezdet lehet Dosztojevszkij vagy Csehov. Talán kezdetnek nehéz lenne a Homérosz vagy Szophoklész.” Csak a vájt fülűeknek mondom? A klasszikusok nélkül nem alakulhat ki az a szűrő amely megszűri a keményfedelű egytollbolkijövő szakkönyveket.

Nos, öcsi, ha véletlenül a „Bűn és bűnhődés” című könyvvel kezded, akkor ott rátalálsz a következőre: „Minden embernek legalább egyvalakije kell hogy legyen, aki szánja!”. Neked, öcsi már megvan – én vagyok az az egy ember, de lehetünk többen is.