Kegyetlen dolog grammatikát, aritmetikát és logikát magolni! A latin nyelv tanulásában is az a jó, hogy semmire se jó. Jobb kiflit süt-e a pék, aki tudja, hogy a föld, amin áll olyan, mint egy labda? Talán igen. A gondolkodónak minden diszciplína egy ketrec, amiből ki kell, hogy repüljön. Ha kiléptél a diszciplínákon túlra, akkor már lehet szabadon a világ valós problémáival bíbelődni.

A korszakban, ahol a nyúl viszi a vadászpuskát az átlag alatti tanárt a normális (átlagos) és az alatta lévő diáktöbbség visszatapsolja, hiszen megérti, és nem kell megfeszülni, hogy átmenjen a grammatika vagy logika vizsgán. Őket csak a kiflisütés és eladás érdekli – föleg a második.

Más a kép, ha megkérdezzük a nemnormális – átlag feletti diákokat. Garantáltan a több kultúrában jártas szabad művészeteket tanító öregekre szavaznának, akik már írtak néhány egytollbólkijövő könyvet. Erről az aranyszabályról csak tapasztaltnak lehet tapasztalata.

A tanár, aki a nagy képeket mutogatja előadásán és egytollbólkijövő könyvében legyen tapasztalt. Aki képes egytollból kijövő könyvet írni úgy, hogy egy ritkább esetben két óriásra hivatkozik, az bevállalja magát. Ebben a publikáló divathullámban a mentor legyen rámenős fiatal, akinek ugyanolyan, vagy nagyobb érdeke a közös publikálás a diákkal, és nem röstel azokra hivatkozni akikre hasznos. A tanár vagy tanársegéd, aki bír(ál)óskodik viszont legyen irgalmas.