Karl May Winnetou könyvet sosem olvastam. Megnéztem két-három filmet, de nem értettem az üzeneteket. A mozi előtt toporgó üzérektől vettem jegyet, hiszen kígyóztak a sorok a pénztár előtt. Karl May sosem ebédelt egy indiánnal, sosem ment moziba egy indián lánnyal. A könyveit kétszázmillió nem angol nyelvű példányban adták el azoknak, akik sosem láttak indián embert.

„A sápadtarcúak furcsa emberek. Mi igazságosabbak vagyunk. Mi meg tudjuk különböztetni a bátorságot a gyávaságtól. Itt van ez a bátor szívű, nyílt arcú, becsületes szemű sápadtarcú, akiről az ember azt hinné, hogy más, mint a többi. De maga sem tagadja, hogy pénzért minden gazságra kapható.” – teszi az indián szájába a szöveget Karl bácsi.

Láttam már sakkozó algoritmussal találkozó embert, de ő nem szívesen nyilatkozott. Sokkal több Karl -típusú embert láttam aki nyilatkozott a mesteréges intelligenciáról a sakkorzó programban. Ismerek néhányszáz embert akik láttak mesterséges intelligencia alapú döntéstámogató rendszert, de nem ők nyilatkoznak. Láttam rengeteg Karl -típusú vállalatvezetőket ok(os)ító embert, aki soha egy pohár bort nem ivott meg egy bicikli, vagy bútorgyárigazgatóval.