„Van egy öreg orvos haverom, azt mondja: Tudod, Géza, az a fontos, hogy egészség legyen… meg beteg.”  (Hofi) A kortárs gondolkodó-palántáknak fontos hogy írása legyen… meg olvasás.

Látom a kávézóban egyik diáklány előtt egy fekete fedelek közé zárt dolgozat. száz plusz oldalra saccolom. Mennyit íratni az utánpótlással? De ez a második kérdés, amire a választ csak akkor kaphatjuk meg, ha megmondjuk mennyit olvasni. Ilyenkor a magyarázatot mindig a klasszikusoknál találjuk. Bertrand Russell mondta: ha többet olvasnánk kevesebbet kellene írni. Nos, játszadozom a tapasztalatokkal. Majd félévszázaddal ezelőtt amikor a korabeli és helybéli szabványok alapján megírtam disszertációmat, akkor abból kiszedtem a nóvumot és kilenc oldal szöveg maradt. Ha kétszer annyit olvastam volna, akkor elegendő lett volna fele annyit írni. Későbbi olvasással megtaláltam, hogy a kilenc oldal szöveg felét már más megírta.

Azoknak a diákoknak akikkel érdemes beszélgetni azt javaslom, hogy munkanaponként másfél óra olvasás (összesen 1200 óra a doktori iskola nyolc félévében). Ennyi olvasás után van miről beszélgetni (összesen 200 óra) Akkor négy oldalnyi nóvum jönne ki a csövön az iskolájuk végén.

Az Óperencián túl kitalálták az academic writing és academic reading fogalmakat de inkább az írásra ösztökélnek. Másként csinálom: az olvasásra ösztökélek.

A másik fontos dolog: kire hivatkozni, Kedvencem Nash néhány oldalas disszertációja amelynek a végén egy Neumann és egy saját hivatkozás van.