Amikor az esti vonattal érkezem, elmegyek egy kivilágított iskolaudvar mellett. Ott sörhasú ügyetlen emberek fociznak. Néha megállok egy picit nézelődni és, hogy jól kiröhögjem magamat. Nos, az ő ügyetlenségüket kedden túlszárnyalták Courtois és Alisson. Ilyen ügyetlenségeket az iskolaudvarban sem engednek meg maguknak a sörhasúak. Vonjuk le a következtetést. Ha pocsék a védekezés nem kell támadni, úgyis bemegy. Ha túl jó a védekezése, akkor meg hiába fárasztod magadat, úgysem megy be.

Műfajomban valamikor meghonosodott a védekezés fogalma. A diák eljön valamilyen írását megvédeni, a tanár meg támadja. Általában a védekező győz. Félévszázad tapasztalat után előre megszimatolom, hogy érdemes e támadni. Tegnap egy disszertációt védőt meg sem próbáltam támadni. Ott üldögéltem a támadó csapat jobbszélén és vártam, hogy a bíró lefújja a meccset, amit a védekező meg fog nyerni. Nos, az eddig leírtakra csak a tintát pazaroltam. A csattanó most jön.

Amig ott bámészkodtam a jobbszélen rám szolt a középcsatár: (Sz)ámítógépet nem hoztál? – Nem! Én most egy védekezést jöttem nézni. – De akkor hogy fogsz szavazni? Kettőhúszra ugrott a vérnyomásom. Úristen! Itt ülünk egymás mellet, a támadósorban, és gépen üzengetünk, mint a modern dohányfüstmentes kávézóban. Történt még valami amit úgysem hisztek el. A védekező mind a hat támadótól kapott egy-egy ötöst. A(z) (sz)ámítógép öt percig számolta ezeknek a számoknak az átlagát, Elég sok embert ismerek aki ennél gyorsabban rájön, hogy hat ötösnek az átlaga öt.

Holnap a debreceni misén mondok majd néhány igét.

(1) Ha elromlik a(z) (sz)ámítógép akkor dobd el.

(2) Ne próbálj meg algoritmust rendelni, és főleg ne próbálj meg két algoritmust házasítani.

A kétnapos vendégeskedésem üzenete a FÉLMÜVELTSÉG A(Z) (SZ)ÁMÍTÓGÉPKORSZAKBAN. Majd nemsokára a reggeli kávé mellet elmesélem néhány embernek, de aki nem lesz ott ma reggel nyolckor velem, azoknak legépelem. A legépelem egy randa szó a félműveltség korában. Pötyögtetem a(z) (sz)ámítógép billentyűit.