Kispolgáréknál az a szabály, hogy a színház után el kell menni egy pezsgőre a sarki kávéházba, hiszen mindenki odamegy a színházból. Mi kicsit messzebb mentünk, és nem is pezsgőt, hanem bort ittunk. mi csak kicsit vagyunk kispolgárok. 

Kolozsváron néztük Ványa bácsit. Tizenöt évvel ezelőtt még zavart volna az eredeti kor hamisítása, de ma már megszokott több kevesebb artista mutatvány a színészektől. Csehov üzenete úgy jött át, ahogy én akarom hallani. Csehovi stílusban azt mondhatom, hogy, nem kritizálom hiszen nem is érdekel se a rendező se a színészek, de még talán Csehov sem. 

Most olyan kedvem volt, hogy a nőket néztem. Egyik nő titkos álma sem teljesül, de nekik legalább volt szenvedélyes álmuk, és döntöttek arról, hogy nem akarják azokat. Döntöttek a férfiakat helyet, de talán nem elégszer.Négy évtizede mesélem diákjaimnak, hogy a nők döntenek a lényegről, vagyis arról, hogy a férfi mit nevezhet ki saját döntésének, ami már a döntés pillanatában teljesen lényegtelen.

„…meghatott mosollyal tekintünk vissza majd mostani boldogtalanságunkra – és megpihenünk. Én hiszek ebben bácsikám, forrón, szenvedélyesen hiszek…” (mondja Szonya a darab végén)