Schneidernéknek vagy Schneidereknek drukkolsz?

Van egy előző kérdés: megnézed-e a kilencven évvel ezelőtti Hipolit filmet, vagy a háromszázötven évvel ezelőtt írt Molière: Le Bourgeois Gentilhomme című könyvet. Blogomba egyszer írtam egy bejegyzést: A philozophia tanár tökön rúgta a fegyverforgatás tanárt – címmel

A lényeg, hogy rengeteg Schneiderné és Schneider vergődött, vergődik, és vergődni fog körülöttünk. Mi persze ettől lehetőségtől ivartalanítva vagyunk. Mindig valaki más az aki „nem fér a saját bőrébe”. Nemrég egyik előadásomat Alkalmazkodástalanság címmel rászántam a jelenségre. Ott egy belgrádi regényíró tollából kijövő jellemek által magyaráztam a jelenséget.

Most, hogy ötvenedére jönnek a „céges bulik”, végig futok a félévszázad Schneiderjein. Egy ismerősöm giccsparádénak nevezte az évzáró-buli jelenséget. Kevésbé vagyok szigorú. Ja, és ami a legfontosabb Schneiderné drukker vagyok. Mindig meghatottak, azok (férfiak is és nők is) akik különösen igyekeztek beöltözni az alkalomba. Azzal is meghatottak, hogy nem zabálták ás piálták túl magukat az ingyenből. Ha évente csak négyre mentem el akkor is kétszáz volt. Egyszer tántorogtam ki részegen, da akkor már úgy is érkeztem. Szóval józan emlékeimet csak a kötelező torzítás tereli el a valóságoktól.

Egy ideig úgy tűnt, hogy elválasztható a nyalás és a nyalatás. Most már látom, hogy egyik nem megy a másik nélkül. Az évzáró bulikról eltűnőben vannak az ajándékok. A napokban arról beszélgettünk, hogy se fülpiszkálót sem bundát nem veszünk egymásnak. Maradunk a bornál és/vagy könyveknél. Képzeljük el a világot ahol a bulikon ajándékot adunk valakinek, másnak meg nem. Tényleg mindenkinek ugyanaz járna. Hogy festene, ha egy negyvenfős bulin nyolc embernek adnék egy-egy példányt idei termésemből. Tudod én az idén sem bort gyártottam hanem könyvet

Szóval Schneidernék akik iparkodnak megtanulni viselkedni úgy, hogy az másokat minél kevésbé zavarjon, kapnának az idei termésből. Schneiderek egyenek hagymát hagymával, azt nem termeltem az idén.